1. Legelső kezdete az volt a Szónak,
Mikor ők nevet adtak, s szeretetüktől
Ami a legtisztább, ami hibátlan,
A mélyen rejtett feltárult előttük.

2. Ahogy magot rostálnak egy szitával,
A bölcsek szívükkel úgy formálták a Szót.
Közösségüket ismerték a társak,
Beszédük jó jellel meg volt jelölve.

3. Az áldozattal a Szó nyomát követték,
S a látókban-lakozót megtalálták.
Elhozták őt, s szétosztották közöttünk,
A hét énekmondó együtt dicséri.

4. Vannak, kik nézik Őt, és mégse látják,
Vannak, kik hallgatják Őt, mégse hallják;
Másoknak az Ige feltárja testét,
Mint urának vágyón ékes menyasszony.