1. Nem nemlét volt és nem volt lét sem akkor.
Nem volt ég, és az égen túl a menny sem.
Mi mozdult, és hol, kinek oltalmában?
Víz volt talán és feneketlen mélység?

2. Nem volt még élet és nem volt halál sem,
Éj s nap közt nem volt különbségtevő-jel.
Csak az Egy lélegzett, lehelet nélkül,
Önerejéből. Nem volt semmi más ott.

3. Sötétet akkor sötétség borított,
Mindenütt jel-nélküli óceán honolt.
Üresség burkolta a létbe lépőt,
Amint az Egy felkélt izzó erővel.

4. Vágy ébredt akkor ott arra az Egyre,
A gondolat-mag létezett először.
Szívükben bölcsen meglátták a költők:
A nemlét rejti a lét kötelékét.