1. Mint sötét Éjt a fénylő Nap világa,
Midőn átfordul e két égi térség,
Szívünk homályát királyként legyőzte
Fellobbanó fénye Mindőnk Tüzének.
2. Hogy szőjek? A fonal titkát nem értem!
S vajon ők mit szőnek versenyre kelve?
Ki fia lesz, ki megfejti a rejtélyt,
S kimondva atyjával helyet cserélhet?
3. Ki azt felfogja, Élet Őrizője,
Fent Napként világít, s Tűzként mozog lent.
Ő tud szőni, a láncfonalat érti,
S kifejti a titok igaz valóját.
4. A legelső Hótá – nézzétek – itt van,
Halandók között a ki nem hunyó Fény,
Fellobbant, letelepedett közöttünk,
S most már szüntelen növekszik a teste.
|
