Irodalom
 1.
(RV. IV. 5.5–8.)

5. Mint fivértelen, megesett leányok,
Vagy férjük csaló asszonyok, a rosszak,
A hazugságban, Törvény nélkül élők
Szülték e nyomnak rejtélyes világát!

6. Mekkora az én hűségem, oh Agni,
Hogy nehéz teherként az áldozattal
E hatalmas, mély, kitárult jelentést,
Hétrétű hátad, bátran rámhelyezted?

7. Bár elérné Azt, az ugyanazon-egyet,
Ihletével a tisztító imádság!
"Az étel bőrén át a Föld csúcsára
Nőtt Prisni kincse, az életadó Kör."

8. Mit mondhatnék én erre az igére?
A mély rejtélyről titkosan beszélnek;
Vízként feltárták a Hajnalok titkát:
A kedves csúcs a Madár nyomát őrzi.