Irodalom
 1.
(RV I. 143. 5–8.)

5. Ahogyan a Marutok mennydörgő hada,
A kilőtt nyílvessző, s az ég villámai,
Megállíthatatlanul rág, emészt a tűz,
Lerontja az erdőt, mint harcos ellenét.

6. Vajon dalunkban a Tűz örömet talál?
A jókkal a vágyunk a Jó betölti-e?
Serkentő a látomást ösztönözheti?
A Fénylő Arcút én imával szólítom.

7. A Rend jármában a ti vaj-arcútokat
Barátként eléri lángragyúlt szivünk.
A gyújtó, szent csatákban felkent Ragyogó
Tartja fenn e fénybe öltözött látomást.

8. Ébren az éberekkel, e hatalmas,
Kegyes őrzőkkel, oltalmazz meg, Agni!
Nem-pislákoló, ép, lángra-nem-gyúlt
Tégláiddal őrizz meg minket, Isti!